Szerző: FreshUp Ági (RYT 500)| Kategória: Élj
Két gyerekkel az élet
Nincs kőbe vésett dolog
Mégis kell valami rend.
Ezernyi szempont, hogy guruljon és ne “sípolva menjen az a vonat”.
Nehéz egy napirendet nem leíró jelleggel bemutatni, de valami azt súgja, hogy ezt meg kell tennem. Talán a legnehezebb cikkem eddig, de nézzünk egy kis összegzést.
A napi értékrendem része:
-
a jelenben maradni, lásd ezért nem érzem a súlyát, ha nem válaszolok mondjuk egy emailre, mert kb. teljesen máshol vagyok agyban. Itthon, a jelenben. Pedig a leveled is fontos nekem, csak már nem küzdök vele, hogy időben válaszoljak. Elengedtem, hogy ez stressz okozzon.
-
Jó energiákkal körbevenni magunkat (Rendben, tisztaságban lenni, ami energetikailag kihat a kedvünkre. Mantra zene szól. Porszívózni minden nap.)
-
Figyelmemmel feltérképezni a gyerekeket, és magamat mire hogyan reagálok, mi bosszant fel.
-
Növelni a türelmemet, ahogy fogy a gyereké.
-
A ház körüli feladatok elvégzése villámgyorsan, amikor a gyerekek rendben vannak, és engem nem igényelnek. Csinálni, amennyit csak lehet.
-
Mobil és laptop használat minimalizálása vagy teljes elkerülése.
-
Én idő vagy saját gyakorlás, amiben belevonom már a nagyobbat is, mert másként nem megy, de az ő jógája még annyira más.
-
Én idő a hivatásomra, és a saját testem-lelkem ápolására – ez kullog leghátul.
És ezáltal érzem könnyedén elhanyagolva magam. Amikor küzdősre veszem a figurát – hogy de igenis magmra is kell idő, mert valójában az tölt engem – és egy jógás reggellel tovább bírom türelemmel – akkor sokkal feszültebb vagyok a gyerekek ritmusa miatt.
Amikor elengedem magam, megadom magam az anyai szerepnek, akkor sokkal türelmesebb vagyok.
A legtürelmesebb akkor vagyok,
amikor mindent, MINDEN teendőt elengedek és csak a gyerekek igényeire figyelek. Ezt persze megengedni magamnak nem könnyű, mert vannak kötelező teendők, építkezünk, kertes házban lakunk, több száz kilométerre és egy országhatárral arrébb a szülőktől.
Ezt választottuk.
Ezért mindent magunk oldunk meg.
Ide tűzök két gondolatot,
amolyan felhívás elgondolkodásra és beszélgetésre. Két kedves jógás olvasóm írta.
Két teljesen különböző hozzáállás az anyasághoz.
Az egyik közdelmesebb és reményteljesebb hozzáállás a saját énünk fenntartására és ápolására.
A másik pedig a teljes feladás nem mellékhatások nélkül.
Vajon melyik vagy te?
Nem állítom, hogy egyik jobb, mint a másik, inkább az, hogy találjuk meg a könnyebbik végét a dolgoknak, hogy elkerüljük, hogy anyaként idegesek és türelmetlenek legyünk, mert sajnos ezt is látják és magukba szívják a gyerekeink.
Név nélkül tehát a két részlet:
“Gyorsvonat szuper hasonlat! Én mindig hurrikánnak vizualizáltam, aminek a közepén van csak nyugalom amikor jógázom. … A hivatás kérdése számomra is hatalmas dilemma. Hiszem és vallom, hogy az ember nem szabad hogy megszűnjön létezni a gyermekei mellett. A „hogyan”-nal vannak gyakorlati problémáim. Nekem az anyaság 900 fokos fordulatot hozott az életembe, és mivel az elmélyült, fókuszált önreflexiós lehetőségek majdhogynem eltűntek a mindennapok teendői között, nagyon nehezen (vagy inkább lassan…?) dolgozom fel ezeket a változásokat. De lehet hogy az elvárásaim ezzel kapcsolatban még a szingli idők üteméhez kapcsolódnak? És akkor megint a lassúság-gyorsaság párosánál vagyunk, ami számomra egy olyan kettősség az anyai létben, ami hatalmas kihívást jelent. … Lassuljak le, álljak meg a pillanatot megélni, de úgy osszam be az időmet, hogy a két gyermek mellett férjen bele társ, háztartás, család, barátok, 40 órás munka, és „én idő”? Hát ki bírja ezt? Sokszor éreztem és érzem úgy, hogy ez az elvárás (márminthogy legyen magamra és a többire is idő) a mai kor „telhetetlenségi betegségének egyik szindrómája”. Mert nem lenne „egyszerűbb” kevesebbet akarni, kevesebbre vágyni? … Nem lenne egyszerűbb elfogadni, hogy ha az embernek gyermekei születnek, akkor egyszerűen a saját igények teljesen a család igényei alá rendelődnek? … Fogalmam sincs. De zsigeri ellenkezés van bennem ez ellen a nézet ellen. Megoldás nélküli ellenkezés, mert a mai napig szenvedek ezzel a problémakörrel azon nő társaimmal ellentétben, akik szögre akasztották évekre az életüket és teljes belenyugvással viselik a saját személyiség teljes beleolvadását a családéba. Nem tudom, hogy ez nálam miből ered, és azt sem tudom, hogy jó irány-e. Mindenesetre nem könnyíti meg az életemet :-D. A megoldás keresését azonban nem adom fel.”
“Hasonlóan éltem meg én is a napjaimat, amikor a csemeték kicsik voltak. Mi is akkor költöztünk be és lett volna mit csinálni vagy szebben. De megmondom én sem teljesítettem az általam kitűzött, ismert, nívót. Szembesülni kellett vele, hogy választhatok hogy a házzal foglalkozom vagy a gyerkőcöknek szentelem időm. Az utóbbit választottam. Én annyira be volltam havazva a teendőimmel, hogy semmi másra nem volt időm. Embere válogatja, de nekem szükségem van a napi legalább 7 óra alvásra és azt éjjel. Mivel akkoriban ezt a mennyiságet nem tudtam soha egyben teljesíteni, így chronikus alváshiányban szenvedtem, és a velejáró szörnyű migrénnel és hányingerrel. Életemben nem szedtem összessségében annyi fejfájáscsillapítót, mint akkor, holott erős ellenzője vagyok. Vegül is minden probléma megoldódik, elmúlt és igazán mostanra érett meg a gyümölcse a gyerköcökkel való foglalkozásnak. Szépen beszélnek magyarul, önnálóan olvasnak és sokat( a jó példa) még mai napig felolvasok nekik. És megannyi más cselekedeteikben és habitusaikban látszik a foglalkozasba invesztált idö! … Szerettem volna sok minden mást is csinálni, de be kellett látni hogy nem megy. Ma már vallom, hogy karriert építeni vagy teljes erővel beletenni magadat két kisgyermek mellett lehetetlen vagy legalább is én nem tudtam. Én minden erőm, energiam a gyerekekre és férjembe fektettem anno. … De anyai ösztönböl, ésszel tudtam miért csinálom és ami a legfontosabb, tudtam hogy ez most elég intenzív, de ez csökkenni fog. És lám mikor hozzád jártam yogara az már milyen nagy dolognak számítot, hogy heti 2x elmehettem önmagamra fordítani az időt.”
Te melyik vagy?
Írd meg neked milyen elv vagy gondolat segít abban, hogy megmaradj ember anyaként. Saját magadat épít anyaként vagy a gyerekeidet terelgeted? Hogyan férhet bele mindkettő?
Tény, magam is tapasztalom,
ha elengedek minden mást, és csak a gyerekekre figyelek, akkor sokkal nyugodtabban mennek a napok. Minimális, lopott időket tudok magamra szánni, szoptatás közbeni arcjóga, Sárival való jógám alatt felnőtt ászanákat belecsempészek, vagy ébredés előtti jóga vagy altatás nyugodt perceiben rövidke meditáció, vizualizáció.
Kell lenni aranyközépútnak, ami mindenkinek maga kell kitaposnia.
Felkavarják az érzéseimet,
amikor kívülről jönnek újabb és újabb feladatok. Amikor úgy érzem, hogy nem vagyok elég a férjemnek – ha csak anya vagyok. (ezzel magamnak kell lerendezni dolgokat magamban). Nem elég csak anyának lennem ha a hivatásomra és önmagam egységben való létezésre gondolok. Azt érzem, hogy nem lehetek csak anya. Meg persze hogy csak anya lenni nem tudnék ha semmi másra nem lenne gondom. Néha eljátszom a gondolattal, hogy tényleg, de tényleg semmi teendőm nincs. Még főznöm sem kell, csak a gyerekekkel lenni. Akkor milyen lennék, mit tennénk, mit csinálnánk egész nap?!
Muszáj támogatnom
a társam, az építkezésünket, minimálisan, amit két kisgyerek mellett meg tudok csinálni. Aztán rossz érzéssel tölt el, ha amit nem csináltam meg, az a páromra marad, aki nagyon fáradt. Vagy épp határidős dolgokat kell intéznem. Szóval csak anyaként funkcionálni én nem tudok. Visszavet a magabiztosságomon, ha nem teljesítem a saját értékeimet
Nekem az anyaság egyben egy olyan minta,
amit szeretnék, hogy a gyerekeim is tovább vigyenek, az pedig az, hogy önmagunk minden körülmények között igenis legyenek fontosak. Most ezt úgy kivitelezni anyaként, hogy a gyerekeim nem érezzék a saját hátrányunknak, hogy anya önmagával is foglalkozik. Hááát, mit ne mondjak, ügyesen és kreatívan kell csinálni.
De egy a lényeg
Nálad hogy van, hogy volt?
Beszélnünk kell ezekről, lányok, nők!
Hiába nőttünk fel családban, anya mellett, mégis csak az él bennünk, hogy felneveltek, de hogy ez milyen nehézségekkel ment, milyen belső munkával, senki nem mesél. Főleg 30-40 év távlatában ez már nem a mese része.
Fontos, hogy beszéljünk róla, hogy az anyaság nem egy egyszerű feladat, és nem csak annyi, hogy otthon vagyunk.
Mindannyian, anyaként végig megyünk ezeken a dilemmákon. A kérdés, sőt inkább feladat, hogy megtaláljuk a saját utunkat. (Nővagyok 2.évad, 24.téma Saját utam)
Szeretném ha ezzel a férfitársaink is tisztában lennének, mert amíg ők dolgoznak, igenis itthon is megy a munka mentális, idegi és lelki szinten.
A női beszélgetések helye a Nővagyok prémium program, ahol minden hónapban egy témát a saját bőrünkön tapasztalva, a saját felismeréseinket vagy elakadásainkat elmesélve jól megbeszélünk.
A Nővagyokban felvállaljuk, hogy foglalkozunk e témákkal, hogy megtaláljuk magunk könnyedebb és magabiztosabb énjét. Spirituális program jógával és meditációval nőknek.
Csatlakozni itt és így tudsz.
Mielőtt átadom a helyet az aktuális napirendünknek, szeretném egy pozitív képpel zárni.
A gyerekeim nevelésében az egyik alapelvrm, hogy bízzanak a saját érzéseikben és az ösztöneikben, tudják hova tenni az érzéseiket, merjék az kimondani, tudják megfogalmazni és ismerjék meg magukat annyira, hogy tudják mi a jó számukra az adott pillanatban. Maradjon meg az akaratuk, amellyel képesek kiállni magukért. Úgy gondolom, hogy e két kombó életrevaló emberré neveli a mi kis palántáinkat. Ha ezek megvannak, akkor teljes türelemmel és biztonsággal menetelnek majd az élet útján.
Most már tényleg tiéd a szó!
Írj nekem alább kommentbox vagy privát emailben, hogy te hogya látod.
Ide kattintva pedig olvashatod a napirendünket, amelyben találsz nálunk jól bevált recepteket is. (kedden, dec. 14-én jelenik meg sok recepttel és kedvezményes kuponnal a levlistásaimnak)
Nyomj egy szivecskét, ha e cikk végére értél. Hagy örüljek, hogy olvasod. Köszi
FreshUp Ági
Ahogy a Hold is állandóan változik, úgy a te energiád is, azonban hiszem, hogy mindenki képes megtalálni az egyensúlyát, amelyben boldogságot, nyugalmat és egyben tettre kész energiát érez. Közel 2000 tartott jógaóra tapasztalatával és YA-RYT 500 órás nemzetközi jógaokatóként vezetem a saját alkotásom, a Fresh Up Zone studiót Bécsben. Fontos szempont számomra a helyes kivitelezés, a rendszeresség és a fejlődés. A hatha alapú óráimon gyakran találkozhatsz anatómiai fókusszal, flow, yin és elemekkel, és kedvelem a fordított és egyensúlyozó testhelyzeteket. Jóga filozófiám …