Sehogy!

Igen, szó szerint.

A jógának jelenleg nincs fix helye a napirendünkben.

Írom ezt most többesszámban a nap 24 órájában én vagyok a két gyerekemmel. Én altatom őket, éjjel én kelek fel, amikor a nagy megébred, a kicsinél még van peluscsere, szoptatás, reggel ébredés után nincs megállás.

Mintha egy gyorsvonatot lennénk. Megélem közben a jelent, nagyon is, de a nap végén visszaidézni, hogy mi mindent csináltunk – hát az anyai agyamnak kihívás. 

Este aztán vacsi, fürdetés, ismét vacsi, mert a nagy igényli, és jön az altatás. Ja nem. A nagy ekkor még nekiáll tornyot építeni a párnákból vagy éppen ledobálni, de mindenképp a hancúrozás kategóriájába tartozik. Majd rávenni a fogmosásra, aztán hogy ne folyassa a csapot 10 percig (amitől “idegbajt” kapok).

Végül bingó. 

Benn vagyunk az ágyban.

A nagy a jobboldalamon, a kicsit a balon. A kicsi szopizik, a nagy keresi a biztonságot, amit a hónomalja jelent. 

Ez már jó jel.

Ekkor gyorsan minden gőzt elengedek.

Elmondom, hogy mit csináltunk aznap, anya miért veszítette el a türelmét, ha így volt és hogy nagyon szeretem. 

Pislog egyet a szemével, hogy vette az adást.

Egy egy puszi, és teste a karomban, elalszik. 

A kicsi még szopizik, de már csukott szemmel. Nem sokára lerakom a helyére.

Yess, megvolt az esti rutin!

Mindkettő alszik.

Itt az én időm!

Igen ám, csak hogy én is elfáradtam, nem is akárhogy.

Legszívesebben elaludnék. Van, hogy be is alszom. Olyankor 1,5 vagy 2,5 óra után ébredek fel magamtól.

Amikor nem alszom bele az altatásba, de úgy aludnék, akkor jön a vágy, hogy végre magam lehetek. Ajj, mennyi mindent szeretnék és kell csinálnom. Olvasnék is, mert nagyon nem tudok nappal, a nagy kiveszi a kezemből, vagy épp becsukja.

Szóval ott vagyok, hogy késő este van, sötét. Hárman alszanak körülöttem. Úgy mennék én is, de hajt a vágy, hogy magammal is foglalkozzam.

Most jógázzak?

Mikor végre annyi minden másra is juthat időm!?

Nem. Nem jógázom este.

Ez már nem is kérdés.

Az esti rutinomban annyi van, hogy már ágyban ülve, várva a nagyot, hogy mellém feküdjön végre – végzek egy gyors, mindent elengedő meditációt.

Mert gyakran érzem, hogy idegileg vagyok feszült. Sok ez az egész nap egy örökmozgóval (a kicsit még nagyon jól kiszámítható és igazítható a napirendhez).

A meditációra leggyakrabban az esti hancúrozás tetőfokán van szükségem, így elcsendesedem, mégha hangzavar is van, sírás, nyavalygás vagy hiszti.

Aztán veszek pár mély lélegzetet a hasamba.

Próbálom már Sárinak is mondogatni – amikor már a karjaimban van – hogy lassan és mélyen vegyen levegőt. Egyszer majd megérti, csinálja, megtanulja.

A szoptatás közben pedig az arcjógám egyes elemeit csinálom egy kézzel vagy csak pusztán az arcom izmait használva. Már ez is lazító hatással bír, mert bizony estére szoktam látni magamon a fáradtság jeleit.

Ki kell engedni a fáradt gőzt!

A fáradtság az arc izmaiban is tárolódik.

A levegővétel felszínességében is meglátszik.

A pattanásig feszült idegekben is visszatükröződik.

Az esti rutinom tehát gyerekricsajban, gyerekkel mellettem és gyerekkel rajtam végzem.

Ha magam alszom el, tudatosan, akkor hanyattfekvésben végzek egy vizualizációt, amellyel átmosom az egész testem. Ez kb 3-4 “mosást, agymosást” jelent, és már alszom is.

Aztán itt a reggel.

Ideális esetben a gyerekek előtt ébredek.

Merev izmokkal és feszült háttal (ez nekem korábban sosem volt így).

Ja nem, mert Márknál peluscsere és akkor már reggeli szopizás, mert tudom, így még vissza fog aludni.

Bingo.

Ugyan nincs már kora reggel, de alszik mind a kettő.

(Mostanában az van, hogy hagyon Sárát aludni reggel, mert kiiktattam a délutáni alvását.)

Szóval eljött az én időm.

Irány a konyha.

Víz a forralóba.

Addig nyelvkaparás 2x.

Tea elkészít. Langyos víz vagy teától langyos víz ivás.

1 pohár, aztán tele a második is. Lassan megiszom, ha nem esik jól egy húztomra, akkor visszatérek rá. Általában e reggeli rutin ideje során lecsúszik azért. Jah, egy mellékhelységbe menetel is benne van a vízforralós időben.

Előkészítve a reggeli zabkása is. 95%-ban mindig ezt reggelizünk.

Zabpehely az edénybe, mazsola vagy áfonya rá, és felöntöm a forró vizzel. Lefedem és ráteszem a tűzhelyre. Az álllásban és a melegben nagyon szépen előpuhulnak a szemek.

Már félig szinte kész is.

Én is.

Alszanak még a gyerekek? Csekkolom milyen fáziban. Ha kell, még bebújok melléjük.

No, de aztán!

Elő a jógaszőnyeggel.

Kitekerem az ágy mellé.

És dobpergés: rálépek, mezítláb, pizsamában.

A szőnyeg elejére lépek.

Legyökereztetm a lábaim, rákapcsolódom az anyaföldre.

Tenyereim összeérintem, óriási hálával, hogy ott vagyok, éppen a szőnyegemen.

Belső mosoly a homlokomnak, a szemeimnek, az ajkaimnak, és így haladok le, érinte a szerveimet (a teljesség igénye nélkül).

Mert még mozogni is szeretnék, mielőtt beindul a “gépezet”.

Rá sem nézek már a gyerekekre, csak csinálom.

Belekezdek a mozgásba.

Elengedek anjali mudrában egy hálát, és már emelem is a kezeim a magasba.

Gerincnyújtás, finom mozdulatok, fej emelés, mély előrehajlás, karok széttárva felemelkedés.

Külön figyelmet fordítok a kézujjaim és a lábujjam, a tenyerem és a talpam izmaira.

A tao azt vallja, hogy a reggeli merevség így oldható fel igazán és gyorsan.

A kéz és láb ízületeit átmozgatva.

Különböző reggeli mozgássorom van.

Fix eleme a napüdvözlet kb 4x.

Lassan mozgok.

Figyelve a testem.

Figyelmem csak egy dolgon, magamon.

És élvezem, élem, én vagyok.

Ha közben megébrednek a gyerekek, biztosan nem ugrok oda, nem reagálok.

Egy kicsit hagyom, hogy szokják, lássák, anya reggeli rutinozik.

Ideális ez?

Nem. De a jógával sosem kell az ideális helyzetre várni, mert akkor bizony várhatnék 18 évet, mert  a gyerekek nagyobb korukra sem szokják meg, hogy ez az élet.

Ez az élet.

Törődni magunkkal.

Jól indítani a napot.

Energiával töltekezni.

Rugalmas testben, nyugodt idegrenszerrel.

Jó ideje nincs hardcore jóga gyakorlásom.

Sokszor egy nyugodt pillanatban végzek pár mély légzést, vagy a hasamra és a szívemre teszem a kezem.

Elmélyülök.

Megélem.

Egy pillanatra megállok.

Jelen vagyok.

És a gyorsvonat megy tovább expressz sebességgel.

Ideális?

Nem.

De mi az ideális?

Ideális időre nincs mit várni. Ezt tanította meg nekem a jógagyakorlás.

Ne haloggass!

Se jógagyakorlást!

Se valaminek a változását!

Csak csináld!

A gyakorlásod ha nem is ideális, a tested, lelked meghálálja.

Egy perced van?

Lélegezz, kerülj vissza a jelenbe.

Öt perced van?

Csinálj négy napüdvözletet.