Milyen gondolatokat táplálsz a mai napod iránt?A hozzád közelálló embertársad? Önmagad iránt?
Nincs tele elvárásokkal?
És ha igen, akkor miért?
“Az elvárások a mindennapjaink része. Ott vannak mindenhol. Benned, rád vetítve és másokban. Nézd csak meg jobban a gondolataidat? Milyen elvárás él most, mostanában benned – a párod, a gyereked iránt? És mit vársz el önmagadtól?
Egészen biztos vagyok abban, hogy legalább 3 elvárást könnyedén találsz, amivel nap, mint nap “sétálgatsz”. No, az elvárás ténye önmagában még nem gond, csak gond lesz. Mert előbb utóbb az elvárás elkezd fúrkálódni, szúrkálódni, piszkál, marcangol, majd pedig felüti a fejét, kibukik.
Az elvárás dolgozik benned, akár tudatosan kezeled, akár nem. Az elvárások egy része, szerintem kisebb része, motivál, és a nagyobb része lehúz vagy valamilyen ingert vált ki. Ezek mértéke…”
A mentális “jóga” után (podcast) jöhet a gyakorlás!
A gondolatoknál még fontosabbak a tettek. Irány a jógaszőnyeg, és gyakorolj!
Az önismereti felfedező úthoz jöjjenek technikák és a jóga eszközei!
Ha új vagy, itt tudsz tagásod váltani magadnak.
Szeretettel,
Ági
Amikor az életemben felbukkan egy nehézség olyankor mindig visszatérek az előző témákra. Észrevettem hogy nagyon sok elvárás jön bennem mostanában a párommal kapcsolatban pl. hogy mutasson be a szüleinek illetve hogy vigyen el a ma esedékes esküvőre a barátaihoz. Mivel újra és újra felbukkant nem nagyon tudtam hogyan kezeljem ezeket a helyzeteket ezért gondoltam megpróbálok rajta tudatosan dolgozni. Nehéz a másiknak időt adnom hogy ne akkor tegyen meg dolgokat amikor arra nekem van szükségem hanem akkor amikor ő készen áll rá. Ez valahol nekem a másiktól való függőségemet is mutatja. Ilyenkor mindig az elvárásaim alapján vonok értéket saját magamról is. tehát ha nem mutat még be a szüleinek az azért van mert nem vagyok értékes, legalábbis a gondolat ilyenkor ezt mondja a fejemben. És tulajdonképpen már ott is vagyok, amin tudok változtatni. Azon nem, hogy mikor visz haza, de hogy miként vélekedek magamról, azon már igen. Ebben a videó és a meditáció is sokat segített. Mondjuk amikor Márk baba felsírt, egy percre körülnéztem, hogy elfelejtettem, hogy van nálam egy kisgyerek? 🙂